A 17. században a csempegyártás még kézműves mesterség volt. Az európai városokban kis műhelyekben készültek a lapok, főként helyi agyagból. A technológia lassú és munkaigényes volt: kézi formázás, hosszú szárítás, majd egyszeri égetés. A minták kézzel festettek voltak, gyakran kobaltkék vagy mangánszínű mázakkal. Hollandia, Spanyolország és Olaszország különösen híres volt az exportjáról.

A 18. században a fajansz és a mázfejlesztés révén nőtt a minőség, a lapok már nemcsak díszítőelemek voltak, hanem higiénikus burkolatok is. A gyártás lassan specializálódott, és megjelentek az első korai manufaktúrák.

A 19. század hozta el a döntő változást: az ipari forradalmat. A gőzgép, a présgépek és az új égetőkemencék bevezetése tömeggyártást tett lehetővé. Ekkor jelent meg a cementlap, amelyet már mintával préseltek. Az urbanizáció és a középítkezések óriási keresletet teremtettek, a század végére a csempegyártás iparággá vált, külön laborokkal és kutatásokkal.

A 20. század elején az új művészeti irányzatok hatása is érződött. Az art nouveau, majd az art deco finom vonalait a gyárak is átvették. A gres porcelanato fejlesztése az 1920-as–30-as években áttörést hozott, ez az anyag nagy szilárdságot, alacsony vízfelvételt és magas kopásállóságot biztosított.

A második világháború után az újjáépítés lendületet adott a modern kerámiaiparnak. Az ötvenes–hatvanas években Olaszország és Spanyolország vált a vezető gyártóvá. A hetvenes években automatizált kemencék és új mázak jelentek meg. A nyolcvanas években megindult a számítógépes tervezés és az automatizálás, majd a digitális nyomtatás forradalmasította a felületképzést.

Ettől kezdve a csempe bármit utánozhatott: fát, márványt, fémet, sőt textilt is.

A 21. század elején a környezettudatosság és az energiahatékonyság került előtérbe. A gyárak zárt vízrendszereket, újrahasznosított alapanyagokat és LED-égetőket használnak. Megjelentek az ultravékony (3–6 mm) és az óriás formátumú (120×278 cm) lapok. A modern csempegyártás ma már 3D nyomtatási elveket és mesterséges intelligenciát is alkalmaz.

A design és a technológia összefonódott: minden lap digitálisan tervezett, a mai trendek a természetes hatást, a minimalizmust és a textúrák finomságát hangsúlyozzák. Ha összehasonlítjuk a 17. század kézzel formált fajanszlapját és a mai robotizált gyártósor termékét, a különbség óriási, mégis, mindkettő ugyanazt a célt szolgálja: hogy az emberi tér időtálló, harmonikus és szép legyen.